Stresszevő vagyok?!

Sokszor hangzik el, hogy "stresszevő vagyok" és "nem tudom, hogyan kezdődött... lehet, hogy fokozatosan alakult ki, én mégis csak a kálvária közepén eszméltem fel...", "megfigyeltem, hogy a stresszesebb napok után egy láthatatlan, kényszerítő erő kerít a hatalmába, hogy teljes erővel nyomjon a hűtő felé..", "ha szomorúnak vagy magányosnak éreztem magamat, azonnal a pillanatnyi örömöt nyújtó étel felé fordultam, s csak ettem... ettem és ettem...", "a rágás elterelte a figyelmemet, úgy éreztem, mintha betömtem volna egy figyelmen kívül hagyott, de érezhetően tátongó belső űrt, amiből a problémáim táplálkoztak..."

Tudományosan rögtön rávághatnám, hogy na igen ez a dopaminhiány tipikus jele! Szedjél napi 40mg full spectrumú öko CBD-t az növeli a dopamin szintet...

Ám ezek a "tünetek" egy másik hiányra is rámutatnak! Az evés mögött érzelmi okok állnak és többnyire azt jelzik, hogy valami nem jó az életedben. Az evés, mint problémamegoldó/önmagadat kicselező stratégia, amikor azt reméled, hogy a csipegetéstől, a tábla csokitól, a jutalomként definiált süteménytől egyenes út vezet a lélek mennyországába, ahol végre jobban fogod érezni magadat, és ahol nem kell szembenézned a valóságoddal, annak görcsös problémáival és érzéseivel. Ám ezzel a csapdával csupán magadat csapod be mert addig sem agyalsz azon mi hiányzik az életedből.Pontosan tudod, hogy nem a szemed, a szád vagy a gyomrod kívánja az ételt, hanem az agyad.Párkapcsolati dráma, esetleg munkahelyi stressz? Akkor 5 perc szünet, bekapsz valamit, mert az idegrendszeredet, pörgő agytekervényeidet ez majd jól leszedálja... szintén körülbelül 5 percre... majd a körforgás lassan, fokozatosan kezdődik elölről, hisz ez csak pótcselekvés... az égvilágon semmit sem ér az oka nagyon is ottmarad.Az evést nem használhatod az érzelmi szükségleteid kielégítésére a fizikai szükségleteid helyett!

Mi fáj?! Mitől menekülsz?! Pontosan mi után érzed azt, hogy az evéssel oldanád a feszültséget?!

Mert hosszú távon egyáltalán nem mindegy, hogy érzelmileg vagy éhes vagy fizikailag?!

Amikor megint rádtör a falásroham tedd fel magadnak a kérdést: "valóban éhes vagyok, vagy csak a pillanatnyi ízélménnyel szeretném tompítani a problémámat"?!