Ki vagy Te valójában?!

Nem most nem a foglalkozásodra gondolok vagy, hogy kinek vagy éppen az utánfutója... Ki vagy Te valójában?! Mi a különbség a vagyok és az ego között?! Már kisgyermekkorban elkezdődik annak elsajátítása, hogy én különálló vagyok a világ összes többi részétől. Nevet kapok, játékokat, ruhácskákat, cipőcskéket. Ha elveszik a kedvenc mesekönyvemet sírva fakadok mert már megtanultam, hogy az az enyém. S elvesztésével úgy érzem önmagamat veszítettem el...

Hányan vannak a világban akik egy ingatlannal vagy éppen egy vállalkozással (pénzzel) vagy éppen egy kapcsolattal azonosítják önmagukat?! S abban a pillanatban, hogy elveszítik úgy érzik már az életüknek is vége van és rohannak a Dunának. Mert a formával azonosították önmagukat.

Érdemes ilyenkor átgondolni azokat a történeteket amit éppen játszunk. Amikor ide jöttél a Földre Mézga Géza, Szabó család, Onedin család, Lármás család, Simpson család, Bélier család, Addams család vagy éppen egy rém rendes család figurát, színteret, színpadot választottál. Amiben eljátszhatod a saját drámádat.

Ám amikor a vagyok témáját boncolgatjuk lehullanak ezek a szerepek. Rájösz, hogy az itt és mostban ezt a vagyokot gyönyörködtetni lehet, az élettel azonosítani lehet. Ez a vagyok mindennel egy. Avagy az a történet amit éppen játszok valamilyen családon, munkahelyen, vállalkozáson, közegen belül csupán egy szerep. Klasszikus energiaszerző emberi játszma. Ahol az egyik ember tudatosan vagy ösztönösen rábírja a másikat, hogy energiát adjon, amit magától, önként és dalolva nem tenne.

Kukkantsuk bele egy alapdarabba: 

• tettes 
• áldozat (pszichoszomatikus-, szenvedély beteg, munkaalkoholista, drogos, játéggép-, szex-, dohány-, alkohol-, szénhidrát-, párkapcsolat függő, shoppingoló mániákus stb), közös bennük, hogy eszük ágában sincs meggyógyulni (a fizikai test betegségeinek jelentős részét az áldozati egonak köszönhetjük, hisz egy szuper eszközt kap a kezébe, hogy a másik embert kihasználhassa)
• megmentő dráma háromszögbe. 

Cselekmény: a gyereknek az a dolga, hogy a szülőt, aki a körülmények és a párja áldozata, meg kell hogy mentse, megoldja azt, amire a szülő képtelen, igen súlyosan sérül. Minél erősebben rárakták ezt a szerepet, annál kevésbé van saját élete. A mások életét éli. Ha fellázad, akkor hoppá, tettes lesz, aki a szegény nyomorult anyját vagy apját bántja. Magára hagyja a hálátlan dög.

A dráma ugyanis az életünk része. Mondhatnám, már az anyatejjel ezt szívtuk be, szó szerint, ezt beszívtuk. Minél meghatározóbb volt a dráma a családban, annál erősebben kialakultak a mintáink, az élet az egy dráma. A szerepek persze cserélődnek, vagy áldozat vagy, vagy tettes, vagy megmentő. Punktum. Azért vagy benne, akár önként léptél bele, akár belerángattak, mert mind a három szerepre hajlamod van. Eltérő mértékben, de azonosulsz mind a három ego szereppel.

Ha arra vágyunk, fejlődjön a tudatosságunk, epekedünk a belső békére, a harmonikus, támogató, szeretetre épülő emberi kapcsolatokra, akkor kiemelten fontos, hogy a dráma háromszögből ki tudjunk lépni és minél több időt tudjunk a vagyokkal együtt létezni... s ennek a vagyoknak a szemén keresztül újra önmagunkra nézni... ekkor megérkezik a valódi önszeretet is.